A Yang család hagyománya szerint a Tai Chi Chuan (taijiquan) a korábbi Shaolin-mester Chang Sang Feng alkotta meg, miután taoista (energetikai) meditációban részesült, és miután egy daru és egy kígyó küzdelmének megfigyelése során világossá váltak számára az alapvető elvek.
Miután a hagyományt esetleg néhány évszázadon keresztül titokban adták tovább, felbukkant egy Chiang Fa nevű utazó Chen Chia Gou-ban (chenjiagou), és tanította titokzatos művészetét néhány gondosan kiválasztott falusinak, köztük Chen Chang Hsingnek.
Yang Lu Ch'an (1799-1872) hallott a híres Tai Chi mesterről, Chen Chang Hsingről Chen Chia Kou-ban (chenjiagou). Abban az időben a Tai Chi Chuan-t csak családtagoknak tanították. Idegenként Yangnak nem volt esélye diákká válni, ezért süketnek és némának tettette magát, és sikerült a mester házában szolgává válnia.
Titokban kémkedett az esti tanításokon, éjszaka pedig gyakorolta, amit látott. Sok hónap után leleplezték, de olyan tehetségesnek bizonyult, hogy több vizsgálat után a mester hivatalosan is diákjává fogadta.
Később beutazta Kínát, és 18 híres Kung Fu mesterrel küzdött meg, sosem használva több mint két mozdulatot a győzelemhez. Ezért kapta a „legyőzhetetlen Yang” és a „Yang, aki nem harcol” nevet. Ezután Pekingben karriert csinált, ahol először nyilvánosan kezdett tanítani, de hamarosan kinevezték a császári testőrök oktatójává és a császári család fontos hercegeinek személyes edzőjévé, ami a legjobb állás volt a városban egy harcművész számára.
A fiai, Yang Chien-Hou (1839-1917) és Yang Pan-Hou (1837-1892) folytatták az apjuk szellemében a stílust.
Yang Ch'eng-Fu (1883-1936), fia Yang Chien Hou-nak, a múlt század leghíresebb Tai Chi Chuan (taijiquan) mestere lett. Sokat utazott, és nagyon sok tanítványa volt.
Yang Cheng Fu tanítványai közül azonban csak nagyon keveset avattak be a családi stílus hagyományaiba és titkaiba. Ennek ellenére ők is elkezdték tanítani és továbbadni azt, amit tanultak. Ez az oka a mai különböző "Yang-stílusok" számos különbségének.
1956-ban a Kínai Népköztársaságban egy új Tai Chi (taiji) formát alkottak. A Tai Chi (taiji) a tömegek egészségét volt hivatott elősegíteni, ezért nem lehetett túl nehéz megtanulni. Az új rövid formát Peking Form vagy Kormányforma néven nevezték el, és ma is nagyon elterjedt Kínán kívül. Ebben azonban hiányoznak a Yang-stílus belső elvei.
Cheng Man Ching, Yang Cheng Fu egyik tanítványa, elsőként tanította a Tai Chi Chuan (taijiquan) stílust a nyugaton. Tehetséges mester volt a költészetben, a festészetben, valamint tapasztalt orvos a kínai gyógyászatban. Nem volt azonban Yang Cheng Fu mestertanítványa, így az ő Yang-stílus változata nagyon különbözik a családi stílustól.
A Yang-stílus sokféle variációban ma a nyugaton, az USA-ban, Kanadában és Európában a legelterjedtebb Tai Chi Chuan (taijiquan) stílus.
Yang Shou-chung (1910-1985), Yang Cheng Fu legidősebb fia, nyolcéves korától tanulta a családi stílust az apjától, de Yang Shao Hou (1862-1929) nagybátyjától is. Apja halála után ő lett a családi stílus vonalának őrzője.
Yang Cheng Fu három fiatalabb fia a Kínai Népköztársaságban maradt, míg Yang Shou Chung 1949-ben Hongkongba menekült. Három mestertanítványa volt, a harmadik pedig Chu King Hung mester, aki 1970 óta Európában él és tanít.